A Prototaxites gomba volt
A leletek gombaeredetére vonatkozó
újabb bizonyítékot C. K. Boyce és munkatársai szolgáltatták
a GSA (Geological Society of America) 2003-as novemberi kongresszusán,
Seattleben (http://gsa.confex.com). A szénizotóp mennyiségének
jelentős mintabeli és minták közötti ingadozásából
arra következtetnek, hogy ezt autotróf növény nem produkálhatta.
Csak heterotróf élőlény, pl. gomba jöhet számításba, amelynek izotóptartalma jól
tükrözi a szubsztrátum (korai száras növények illetve
algák) eltéréseit.
A zsurlók homoiospóriája (55.
old.)
Az antheridiumokat később
fejlesztő női előtelep csak egy lehetőség, mert a fordított esetet is
megfigyelték már. Vannak olyan feljegyzések is, melyek szerint a gametofiton
kezdettől fogva kétivarú (izospória, E. giganteum). Az E. bogotense viszont
mindig egyivarú (Foster – Gifford. 1974. Comparative morphology of vascular
plants). Guillon és Raquin (Int J Plant Sci 163:825-830,
2002) kísérletei azt sugallják, hogy a gametofiton nemét a környezeti
feltételek határozzák meg. Cukrok (glükóz és szukróz) jelenlétében a legtöbb
gametofiton hím jellegű lesz, míg cukormentes táptalajon a legtöbb spórából női
előtelep fejlődik. A már női jellegű előtelep viszont kétivarúvá válik, ha később
cukoroldattal kezelik. Mindezt több fajnál is megfigyelték. Összegezve: a
zsurlók eszerint izóspórások, így tiszta homoiospória talán nincs is a
növényvilágban. Más kérdés, hogy mennyire releváns a a
környezet cukortartalma természetes körülmények között.
Hiányzó láncszem a Ginkgó
evolúcióban (82. old.)
A Gingkó génusz evolúciója
mindeddig alig ismert volt, mert egy legalább 100 millió éves szakaszból nem
került elő egyetlen lelet sem. Zhou és Zheng (Nature 423: 821-822, 2003) rámutat,
hogy a jura ginkói korántsem azonosak a maiakkal. Ugyanakkor a most előkerült
leletek (kb. 121 millió évvel ezelőttről, kréta időszak, Kína) szaporítószervei
hasonlóbbak a maiakhoz, mint a jurabeliekhez, s azóta
alig-alig változtak. A ginkó tehát veszít „élő kövület” rangjából, s „csak” kb
100 millió éves lehet.
Az APG II klasszifikáció
Bremer et al. (Bot J Linnean
Soc. 141: 399-436, 2003) megjelentette az Angiosperm Phylogeny Group
osztályozását, javított formában. Ez valójában az, amelyet Stevens (ő is
társszerző itt) információi alapján közöltünk a C függelékben, kisebb
változásokkal.
Az osztályozás óvatos sok család, v. kisebb csoport önálló rendi szintű
tárgyalásában, így a C. függelék rendjei közül az 1. (Amborellales),
2. (Nymphaeales), 15. (Chloranthales),
21. (Buxales),
23. (Trochodendrales),
25. (Berberidopsidales),
26. (Dileniales),
30. (Vitales),
34. (Zygophyllales) és a 49. (Boraginales) rend esetében. Ezek az adott klád alapjára kerülnek,
rendi besorolás nélkül. Általában is az APG II meglehetősen "konzervatív" és csak
akkor vezet be új osztályozást, ha azt erős bizonyítékok támogatják.
Több családot kétféleképpen értelmez, akár egy nagyobb családdal egybeolvasztva, vagy
ü miután monofiletikus - külön is el tudja képzelni (pl. Lobeliaceae). Ezt itt * jelöli.
A változásokban érintett, s a
kötetben nemcsak megemlített, hanem tárgyalt taxonokat vastag betű emeli ki. A rendek új
törzsfáján két jelentős változás vehető észre: 1) a Ceratophyllales a Ranunculales előtt
ágazik le, s nem az egyszikűek mellől, 2) az egyszikűek és a magnolidák egy közös kládon
vannak, azaz egymás testvércsoportjai.
- Asparagales: Új család a Hesperocallidaceae. A Herreriaceae, Behniaceae, Anthericaceae
és Anemarrhenaceae családokat beolvasztja az Agavaceae családba.
- Liliales: a Rhipogonaceae új család.
- Poales: a Centrolepidaceae új család. Megszűnt a Typhaceae és a Sparganiaceae összevonása, a kettő
egymás testvércsoportjaként szerepel.
- Ranunculales: új család a Kingdoniaceae*.
- A Sabiaceae új család az Eudicot alapi helyzetében.
- A Caryophyllales rendben új család a Gisekiaceae, a Didiereaceae és a Halophytaceae.
- Santalales: új a Misodendraceae család, míg a Viscaceae beolvad a Santalaceae családba.
- A Vitaceae (incl. Leeaceae) a Rosid kládban, de
rendi besorolás nélkül szerepel.
- Crossosomatales: az Ixerbaceae, az Aphloiaceae,
a Geistolomaceae és a Strasburgeriaceae
családok most már a Rosid kládban, de
rendi besorolás nélkül szerepelnek.
- Geraniales: a Greyiaceae beolvad a Melianthaceae családba. Új a Hypseocharitaceae*.
- Celastrales: új a Lepuropetalaceae*.
- A Dipentodontaceae az Eurosid II alapi helyzetéből a besorolatlanok közé kerül.
- Brassicales: új család a Bretschenideraceae.
- Cornales: Új család a Curtisiaceae. A Nyssaceae is új, leválasztva a Cornaceae-ből.
- Garryales: új család az Aucubaceae.
- Az Eusterid II kládon alapi helyzetben a Bruniaceae és a Columelliaceae családok.
- Apiales: új a Mackinlayaceae és a Myodocarpaceae.
- Asterales: a Lobeliaceae* családként szerepel.
- Továbbra is besorolatlan. "problémás" génuszok pl. a Balanophora, Cytinus, Medusandra és a Rafflesia.
Ezek filogenetikai pozíciója a zárvatermőkön belül egyelőre nem állapítható meg.
Az Asterales újabb értékelése
(250. old.)
Lundberg és Bremer (Int J
Plant Sci 164:553-578) komplex értékelése megerősíti a
könyvben közölt összefoglalást. A Donatiaceae azonban, bár külön vonalként
jelenkezik a kladogramon, a szerzők szerint inkább csak a Stylidiaceae egyik
alcsaládjaként fogható fel, közös kládjuk 82%-os támogatása miatt. Megerősítik a Calyceraceae és Asteraceae
testvércsoporti relációját.
A Veronica génusz (Plantaginaceae) helyzete -
a "splitting" vagy "lumping" dilemma jó példája
Albach et al. (Taxon 53, 2004)
:553-578) összefoglalása szerint a Veronica nemzetség inkább tág értelemben
használandó, s így magában foglalja az összes, hazánkban élő Veronica fajt,
míg a Beccabunga, Chamedrys és Pseudolysimachium (=...chion) csak szubgénuszok. Ha ez nem tennénk, a megoldás csak
kisebb, monofiletikus génuszokra bontás lehetne, ami a korábbi morfológiai leírásokkal
nehezen hozható összhangba. A nagy Veronica génusz fajszáma így kb 450. (Vö. Simon T. Növényhatározó, 2003).
A szerzők szerint a szétbontogatás (splitting), illetve az összevonás (lumping) mellett a következők
szólnak a Veronica esetében:
- Splitting: a nagy génusz túl sok fajt foglal magába, ide értve egyéveseket, tőrózsás
évelőket, cserjéket. A virágmorfológia a hosszú pártacsőtől, a röviden át
egészen a sziromtalan fajokig igen változatos. Egyes korábbi génuszok (Hebe, Új Zéland)
megtartása azért érdekes, mert ilyen formában jó példái a szigeteken való
speciációnak.
- Lumping: Morfológiai kulcsot kreálni a Veronica összes szubgénuszának lehetetlen úgy, hogy
mindegyikhez külön út vezessen. A ma alkalmazott karakterek erősen homoplasztikusak. Öt új
génuszt kellene felállítani a komplett monofiletikusság megtartásához, s ez 150 faj átsorolását
jelentené, ami igen nagy zavart okozna a botanikusok, kertészek és más gyakorlati
szakemeberek körében. A nagy Veronica génusz monofiletikusságát minden molekuláris
elemzés megerősíti, a szubgenuszok esetében már kevésbé erős a támogatottság
sok esetben. A Hebe beolvasztása így kevesebb kompromisszumot jelent, mint a
Veronica további bontása.